Linithael mindennapjai

Az utóbbi napokban nem sok érdekes történt – egyet kivéve, amit a későbbre hagyok. Eljárogatok boszira, igyekszem magam nem felidegesíteni, amikor nem a megbeszéltek szerint történnek a dolgok. A drop silány, nekem a héten semmi eladható nem esett. Húzom a kiskarit, de egyre unalmasabb. Könyvet pedig nem akar olvasni. :D Másik kiskarival leadtam az átokkönyveket, de 5 óra alatt nem esett ki hozzá a lélekkő, begorombultam, és vettem 2-t is a piacon, hogy legyen a többi kiskarinak is. A ládikóból 3 órás tolvajkesztyűt nyitottam.

A fent említett „érdekes” dologról pedig… történt, hogy összegyűltünk a boszihoz. Aztán láttuk, hogy jönnek a „trónbitorlók”, egy másik céh is elkezdett gyülekezni. Gyorsan lemérgeztük az összeset. Abban állapodtunk meg, hogy ha később ott lesznek még a boszik, leütjük, addig pedig hadd szenvedjenek ők vele. Én felrohantam megnézni, hogy van-e parancsnok a helyén, hogy tudjunk csavart kulcsot ütni. Ott volt, ezt be is mondtam konfiba, hogy addig akár le is üthetnénk, addig is telik az idő. Kb. senki sem figyelt rám, pedig nem is egyszer mondtam. Végül az a megoldás született, hogy mivel a másik céh úgy tűnt, csak a gólemekre hajt, leütjük a többi boszit. Meg is történt. Aztán megnéztük őket, mert hát gólem máshol is van a barlangban, ahol még jobban is járnak, mintha a bosziéra várnának folyamatosan. Megjelentünk és elkezdték ütni a boszit (addig a falnál csápolták a gólemeket, a boszi meg messziről skillezett)… no comment, de végül nem is ütötték le.

A parancsnok respawn idejére végeztünk… mikor ez tudatosult a többiekben, én az orruk alá dörgöltem, hogy én szóltam… és érdekes módon, most felrémlett nekik, hogy tényleg mondtam, csak hát valamiért nem foglalkoztak velem. Sebaj, én mindent megtettem, innentől kezdve az ő bajuk.