A számításom beigazolódott. Így, hogy kicsit csökkentettem az aktivitásomat, elviselhetőbb volt az egész. Most aztán tényleg semmi joga sincs senkinek kígyót-békát kiabálni rám… hacsak az nem, hogy most meg miért vagyok olyan keveset fent. Az embereknek semmi sem jó. De legalább a boszis dropjukat nem „loptam”…
A hetes kesztyűm kedden járt le. Ezt az időt lungsamos metinekre szántam, mondván, úgyis állítólag nagyobb az esély a lélekkőre. Lehet találgatni, mennyi esett. Nulla. Gondoltam, ha 85-ös metinből esett tolvajkesztyű, a piacos meg lejárt, akkor megnézem, mit alkot az 50-es karim orkoknál. Na, ott bezzeg esett lélekkő. :D Ami még jobb: sikeresen be is olvasta G9-re (azóta kettő megint nem sikerült).
A kari házasélete is érdekes fordulatot látszik venni. Az első és eddig egyetlen „férje” abbahagyta a játékot akkor, amikor én is távozni kényszerültem, de még most sem gondolja úgy, hogy visszajönne… jobban elvan privátszerveren. Így kicsit nehéz a játék, talán már írtam is róla… társ nélkül. Azonban van még egy ember a céhben, aki hasonló cipőben jár, és jóban is vagyunk, eléggé ismerjük egymást. És igen, mindketten erősen agyalunk a váltás mellett. Neki nehezebb a helyzete, hiszen a társával már egy előző szerveren is együtt volt, és úgy jöttek át együtt. Őrlődünk-őrlődünk a dolgon… remélem, lesz eredménye.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.